2014. november 27., csütörtök

Akarni, - cselekedni ...



Akarni, - cselekedni …


Tudod arra gondoltam,
ha az ember akar és cselekszik,
sok mindent elérhet,
de az igazán különleges dolgok
teljesen váratlan,
vele megtörténnek,
úgy, ahogy jön
a derült égből a villámcsapás,
ahogy egybefüggő, zárt,
vastag felhők közül kitekint
a már-már elfelejtett Nap,
olyankor,
mikor rá már senki nem számít...
az ember, az egyik, mindent megtesz,
hogy megszerezze a kincset,
amire vágyik halálosan,
erőszakkal dönt le falakat,
s nem kíméli azt, ki áll az útjába,
végül a gátlástalanság sikerrel jár,
meg is szerzi, amit magáénak akar,
de, ahogy megkaparintja,
fénye tompulni kezd,
lesz értéktelen,
de csak számára:
nála a kincs, a vágyott,
mégis mindig azt érzi,
nem neki, másnak ragyog..
más pedig, aki kincset lát,
amit mindennél jobban
szeretne magának,
indulna is felé,
de az erős fal ott van,
és ő betartja a lelkiismeret
összes parancsait,
így aztán esélytelen látszólag,
míg nem váratlanul,
ember nem érti, hogyan,
történik valami, az erős fal
hirtelen magától leomlik,
s ami elérhetetlennek tűnt addig,
szinte ajándékként hull az ölébe:
az ember ügyesen cselekszik,
de az igazán nagy dolgok
megtörténnek vele,
teljesen kiszámíthatatlan.



2014. november 17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése