Ketten együtt

Ketten együtt 

Tudod arra gondoltam,
hogy a virág gyönyörködtet,
de legfontosabb mégis a gyökér,
mert, ha a szépség gyökértelen,
ha csak itt van a felszínen,
akkor elhervad hamar,
vagy még idő előtt eltaposhatja
egy autó figyelmetlen kereke:
ha a szépség mélyről érkezik,
az idő viszontagsága,
az autó kereke nem árt neki,
igaz, vandálul a virágot lehet letépni,
a virág el is hervadhat,
figyelmetlen gyalogos eltaposhatja,
ha fáj is,
a baj nem akkora,
a vesztesség csak látszólagos,
hisz jön új, virágot érlelő tavasz,
s a gyökér a másikat küldi utána...
s talán így van mindennel a világon,
a bor, amelyik az úton
nem a gyökérből indul el,
az csak szédít,
de vérré nem válik,
és így tesz a gyökértelen szépség,
és a gyökértelen szeretet is,
amelyik nem eredménye
a hosszú folyamatnak,
amelyik nem beérik,
amit az ember megcsinál,
amelyiknek egyetlen előnye,
hogy hamar elkészül,
igaz, hamar el is hervad...
a dolgok, a valódiak,
az időtállóak,
mélyről táplálkoznak,
valódi, Istentől való termést
csak azok hoznak:
a messzire nyúló gyökér
és az idő,
(amelyik rombol a felszínen)
ketten együtt csodákra képesek.

2014. november 21.