Megadom magam
Megharcolom napjaimat
Olykor fáradt, keserű
vagyok
Kegyetlenül marnak az
emlékek,
Fölöttem
felhőfoszlányok lengnek
Szürkévé válik a
horizont
És a fények is
elhomályosulnak
A remény csillaga
újra felvillan,
S az életnek megadom
magam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése