A szeretet ragyogó színei

A szeretet ragyogó színei 

Tudod arra gondoltam,
ha valaki úgy éli az életét,
hogy a fények, a színek
számára láthatóak
sohasem voltak,
aki csak az örök sötétet ismeri, az,
ha nem tudná, hogy van
valamilyen kincs másnál,
amiből ő, a szegény,
valami igazságtalanság folytán
nem kapott egyáltalán,
akkor a látás gyönyörűsége
neki nem hiányozna:
az ordító hiányt
csak a valamikori látó érzékeli,
aki a kincsét elveszti...
és talán így van ez a szeretettel,
aki még nem találkozott vele soha,
mit is veszített, az nem tudja,
nem ismeri, milyen is látni:
aki érezte egyszer is
simogató melegét,
az már nem képes úgy élni többé,
mint, aki soha sem volt gazdag...
de azért, ha fájdalmasabb is
szegényként újra,
megmarad valami mégis,
amit, aki nincstelen születése óta,
az meg nem tapasztalhatott soha:
kit egyszer is viszontszerettek,
aki már meglátta
a szeretet ragyogó színeit,
ha el is veszítette a nappal árnyalatait,
maradnak színesek örökre az álmai.

2014. november 16.