Wass Albert
A hóvirág
/Te és a világ /
Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd,
hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A
rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként
visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga
körül.
A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te
világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered,
vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit
magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a
mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van,
mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a
penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van.
Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is
vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben
volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a
világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár
tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi
világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között
abban a világban. Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék
nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár
egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s
Téged visszaűzött a természet ősi talajába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése