2014. március 9., vasárnap

Útközben ...



Útközben ...

Tudod arra gondoltam,
hogy talán az ember egyik helyes útja az,
amit a józan ész diktál,
de nem könnyű megmaradni
az ő keskeny sávján,
józanság ellenes a sok csábítás,
(a világ tele van szórva ördögtől lévő,
földi pokolba vezető látványos dologgal)
ha nem elég óvatos az ember
könnyen végképp eltéved,
kell hozzá nagy akarat,
legyőzni a rosszra hajló természetet,
s józan fejjel maradni a keskeny úton...
a jó irány végülis megéri a fáradságot,
habár a józan élet
maga a gonosszal való harc,
és belőle hiányzik
még az a pillanatnyi öröm is,
ami azért virágzik a pokol útján...
az az út a szeretet útjának nehézségekkel teli,
kierőltetett mása, mert talán
a szeretet is arra vezet, amerre a józan ész,
de azok a lépések kívántak,
nem kell legyőzni a vágyat,
nem erőszakoltak:
az ő örömei máshonnan,
talán épp Istentől vannak,
nem veszélyesek csöppet sem,
felesleges a nagy józanság, elég cselekedni azt,
amire vágyik a szeretet, s vele az ember,
hogy a lehető legjobban érezze magát útközben.

2014. március 6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése