Az élet dallama /Kitavaszodott/
Gyöngyharmatot szárít
a friss, tavaszi szél. A napfényszálak csókolóznak az ágak között.
A füvek, a bokrok
csöndjükből ébrednek. Esőtől nedvesen, frissen nyújtogatják fejecskéjüket a
bimbók, a hajtások a föld alól. Zenei szerenádként szállnak a tavaszi illatok. Minden
kedves kis kikeleti virág felébred: ibolya, tulipán, nárciszok, krókuszok,
tubarózsák és a fehér csilingelő
gyöngyvirág a levelek bujasága közül. A jácintok ontják illatukat a langyos
szellőben. A kertek királynői – a rózsatövek is ébredeznek. Kecses szitakötők,
pillangók nézik magukat a víztükrökben. A patakra, a tóra ráhajló falombok
zizegnek, susognak, mintha mosolyognának. Így köszöntik az új tavaszt. A tó
tükre ring. A csillogó nap fénye kergetőzik a víztükrön, ragyogó csillámait
szétszórva.
Madarak sokasága
vígan csivitel, szerelmesen évődve párjukkal. Rovarok, bogarak zümmögnek,
örvénylenek a virágok kelyhei fölött. Az égbolton bárányfelhők kergetőznek,
vidáman játszadoznak a szellővel. A tájat elönti az aranyló napsugár. Tiszta,
világító, ragyogó színek, az azúrkék égbolt, a zöld szebbnél szebb árnyalata, a
tavaszi virágok vidám, élénk színe és az újulás – mindez az élet dallama.
Bennünk szólalnak meg ezek a dallamok. Hullámzanak, repítenek dallamszárnyakon
a ragyogó Nap felé, a boldogság felé, amit a szeretet, a szerelem, a megújulás
ad meg nekünk. Virágokkal, a természet csodáival, a tavasz illatával és az élet
reményével.
¤
Táncolnak a tavaszi
szőke sugarak
átszövik a horizontot
az aranyszálak
dallamok lebegnek a táj felett
finoman ölelik
szárnyaló lelkünket
a Föld szíve is
frissen dobban
ébred a természet a
tavaszban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése