Lelkünkbe rejtve …
A sorsunk elől nem bújhatunk
el. Az út hosszú, változatos és mi is változunk.
A titkok velünk
vannak, az út is sejtelmekkel teli. Fájdalom, kín, - boldogság, öröm.
Könnyek és mosolyok a
pillanatokban, fények és árnyak.
Sokszor nem vesszük
észre – életünk tele kincsekkel.
Hallgatunk – nem merünk
szólni – lelkünkbe rejtjük önmagunkat is.
Múlt, - jelen –
minden bennünk van. És hogy van e még jövőnk? …
Magunk törvényei
szerint lépünk tovább. Hitünk, szeretetünk, fájdalmaink bennünk.
Belülről látjuk
sorsvonalunkat. Egyre messzebb sodródunk az időben.
Formáljuk életünket,
de már alkonyodik felettünk. A pillanatok elszállnak, rövidülnek az álmaink és
egyre hosszabbak a zaklatott, nyugtalan időszakaink.
Csendünkben, magányunkban
– belehullunk a világmindenségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése