A legfontosabb: a miért

A legfontosabb: a miért

Tudod arra gondoltam,
az élethez való ragaszkodás
sokszor határos a csodával:
az ember megérkezik
egy folyvást forgó bolygóra
valahonnan, és tart valahova,
az is lehet, hogy a semmiből jött
és majd a semmibe érkezik,
mint a viharos tengeren a hajótörött
keres egy kapaszkodásra alkalmas pontot,
az lesz az ő éltető istene,
akik, /amik/ hagyják magára sorba...
fuldokló kapaszkodik fuldoklóba,
hogy aztán az ember újra, meg újra
maradjon magára,
keresve az újabb kapaszkodót
az ismeretlen bizonytalanságban
a száguldó bolygón,
ahol labilis az egész helyzet:
de talán csak addig,
míg valaki meg nem találja
a kapaszkodót,
az értelmet saját magában...
igaz, az tovább sem tudható,
hogy hová és hogy honnan,
és az se, hogy meddig tart,
van-e öröklét,
vagy egyszer az egész véget ér,
de, aki a szeretetet magában megleli,
annak már nem kérdés tovább
a legfontosabb: a miért...
nem harc a semmi ellen már
az életbe való kapaszkodás
a bizonytalan semmiért,
ha van csak egy biztos pont,
nem is olyan ingatag,
nem is értelmetlen az egész.

2014. március 24.