Ember és élet

Ember és élet

Tudod arra gondoltam,
talán az ember és az élet kapcsolata
hasonlít a szülő-gyermekire,
a gyermekire,
aki az embernek a szemefénye,
és aki háttérbe szorul mégis,
annyi mindent kell neki megszerezni,
hogy idő marad rá alig,
csak mikor felnő,
akkor jön rá a szülő,
hogy a sok részletkérdésben,
az érte való dologban,
egy kicsit nagyon elveszett ő:
az az, amit pótolni nem lehet soha...
és talán így jár az ember az élettel,
éjt nappallá téve tevékenykedik,
hogy magasan tartsa,
közben pedig elfelejtkezik a lényegéről,
amiért talán érkezett erre a világra,
hogy a szeretetet szaporítsa,
elfelejtkezik az egésznek az értelméről,
pedig az élet gyermeke, a szeretet,
sokkal kevesebbel is beérné,
elég lenne, ha rá figyelne az ember,
szabadon növekedhetne egészségben...
az évek elmúlnak,
s a halandó a részletekben elveszik
úgy, hogy a lényegre ideje alig marad,
pedig a másra fordított, elvesztegetett időt,
az elhalasztott lehetőségeket egyszer
a nagy szeretetlenségben úgyis visszasírja.

2014. március 9.