Trillázó madarak
Szeretem a
naplementét. Ragyogó bíborrá színezi a végtelent. Csodálatos színek, hangulat.
A szemem csodálattal figyeli
Megfigyelted már?
Amikor bealkonyodik, először hirtelen körülfogja a sötétség a horizontot.
Azután a sötétség széthasad és sápadttá válik. Kigyúlnak a csillagok, sziporkáznak
a sötétbársony égen. Az égi óceánra kigurul a Hold, olyan, mint egy folt. A
sarkcsillag mélyre száll – észak felé.
Kedvelem a napkeltét
is. A fények széthasítják az eget. A Hold, s a csillagok elköszönnek az
éjszakától, egyre távolabbról homályosulnak, s a hajnalcsillag is integet –
egyre távolodva.
Ablakfüggönyöm
széthúzva ámulok a színeken, magamba iszom a napfényt, amikor a kelő Nap
fényuszályt húz maga után, a pára alól kibukkanva. Gyönyörűséges! Ezt a csodát
magamban őrzöm. Körülölel a reggel
A madarak
megszólalnak – víg trilláikkal köszöntik az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése