A Földet körbejárva ...

A Földet körbejárva ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az élet talán olyan,
mintha valaki hazulról elindulna,
hogy a Földet körbe járja,
az első lépések még gyakorlatlanok,
de aztán az utas mind jobban belejön,
közben az otthonától egyre csak távolodik,
már olyan messze van, hogy azt is elfelejti,
hogy úton van, eljut "A" ból a "B" pontba,
a mából a holnapba,
de mindig csak itt van,
és mindig a mába érkezik,
majd a lépések nehezednek,
egyre többet gondol a kiindulópontra,
ami egyben talán az út végső pontja,
arra az otthonra:
de van-e ott otthon,
várja-e az, aki előrement,
valaki, aki nélkül az út kietlen,
sivár lett...
van, ki maradna mindvégig,
neki még nincs ki után sietni,
őt még a szeretet szorosan ideköti,
más pedig már szívesen
megpihenne otthon,
ahol rá várnak, ahová a szíve húzza,
de míg úton van, mindig kérdés marad,
hogy várja-e az út végén otthon,
benne a régen vágyott,
oly sokáig hiányolt ölelő karok,
hogy az ottból lesz-e itt,
hogy a holnapból lesz-e ott is ma,
hogy az otthonból lesz-e majd itthon.

2014. március 13.