A valós élet
Tudod arra gondoltam,
hogy a valós élet
tele van mesebeli elemekkel,
a legkisebb az úton mindig elindul,
de, hogy mi után megy,
mi vezeti, azt csak is ő tudja:
talán egy képzeletbeli csillag
a feje fölött mutatja az utat...
vándorlás közben találkozik sok jóval,
de talán annál is több rosszal,
az egyiket be kell fogadni,
a másikat pedig le kell győzni:
sokszor erő kell hozzá hatalmas,
de a győzelem,
és a jóval való táplálkozás
erősebbé teszi mindig,
ha megadja magát,
ha a harcban vesztes lesz,
a csillag, amelyik vezeti,
fokról fokra elhalványul,
végül az út is beszűkül,
mielőtt a célhoz elérne...
oda,
amerre a fényes pont
az utat mutatja,
talán épp az igaz szeretethez:
ahova a vándor,
aki nem küzdi le a gonoszt,
aki nem veszi vele föl a harcot,
aki neki megadja magát,
az el nem érkezik soha,
ő az életnek csak a vesztese lehet.
hogy a valós élet
tele van mesebeli elemekkel,
a legkisebb az úton mindig elindul,
de, hogy mi után megy,
mi vezeti, azt csak is ő tudja:
talán egy képzeletbeli csillag
a feje fölött mutatja az utat...
vándorlás közben találkozik sok jóval,
de talán annál is több rosszal,
az egyiket be kell fogadni,
a másikat pedig le kell győzni:
sokszor erő kell hozzá hatalmas,
de a győzelem,
és a jóval való táplálkozás
erősebbé teszi mindig,
ha megadja magát,
ha a harcban vesztes lesz,
a csillag, amelyik vezeti,
fokról fokra elhalványul,
végül az út is beszűkül,
mielőtt a célhoz elérne...
oda,
amerre a fényes pont
az utat mutatja,
talán épp az igaz szeretethez:
ahova a vándor,
aki nem küzdi le a gonoszt,
aki nem veszi vele föl a harcot,
aki neki megadja magát,
az el nem érkezik soha,
ő az életnek csak a vesztese lehet.
2014. március 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése