Táplálék a gondolat
Tudod arra gondoltam,
az emberi életnek
az egyik tápláléka
a gondolat,
vele folyton jól kell
tartani,
no nem a gyomrot: az
agyat…
de talán,
amivel útközben
találkozik az ember,
az már virágba borult
más kertjében,
azért, hogy fogyasztja
a mesterséges,
egészségtelen,
emészthetetlen
gondolatokat…
egyet sokáig forgat,
ízlelget, akár ki is
köphetné,
de ha egyszer nem
talál jobbat,
annál az ártónál
sokáig megmarad…
pedig talán gondolat
a világon sok van,
még mag formájában,
amiért csak nyúlni
kell,
s jó helyre ültetni,
gondozni,
vele elbabrálni
hosszan,
hogy kinyíljon, hogy
virágot hozzon...
de mert nem könnyű
felismerni,
nem nagyon
foglalkozik vele az ember…
az élet, jól
megfigyelve
valójában
nem valami szépséges,
sokszor elég riasztó
tud lenni,
még ha idővel a
halandóságot
a halandó úgy ahogy
meg is szokja…
de talán az életnek
ez a formája
még nem az élet maga,
inkább bebábozódott
hernyó csak:
ami, segítségével a
szabad,
a mindentől független
szeretetnek:
gyönyörű pillangóvá
változik…
az a pillangó nem
rest
a sok várakozó
mag közül
megkeresni a neki
valót,
hogy ápolja,
gondozza,
legyen belőle
szépséges,
valódi
gondolatvirág...
a szeretet által
világra jött élet
vigyázz jól,
hogy a kertje méltó
legyen,
teremjenek
valódi virágok,
valódi, még ha
sokszor
szerény gondolatok.
2012. július 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése