Szívem tisztelegve
érez …
Gyertyák fénye
árnyakat rajzol az estében.
Olykor borzongató
emlékeket idéz.
Utamon mindig emelt fővel jártam, tanultam, dolgoztam,
Utamon mindig emelt fővel jártam, tanultam, dolgoztam,
szerettek és
szerettem.
Szívem tisztelegve érez, a barátságok ma is fontosak
nekem.
Szemem és lelkem öleli a természetet,
nyitott a csodára, a szépre és a szeretetre.
Reményben éltem, megőriztem magamban az emlékeket.
A földön jártam.
Soha nem kívántam mennyországot,
de lelkem a csendben vágyakkal szárnyalt.
Szolgált a szerelem,
s szolgája is voltam.
Volt magányban
részem, ültem a felhők szélén,
a fényben
mosolyogtam.
*
Születtem, éltem,
voltam.
Már rokkantan,
megtörten, megöregedve élek.
Hajamban ezüst
szálakat festett a múló idő. Az élet eljárt felettem.
Lassan lépkedek
sorsom végső ösvényén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése