Varázslatok
Mikor rám telepednek
a csendes éjszakák, hideg szárnyukkal beborítanak a törékeny,
szinte kimondhatatlan
érzések.
Csípős, hideg csendes
a világ. Tiszta az égbolt, a távolban sziporkázó csillagok,
a Hold ezüst fátyolba
burkolózva árnyként oson a dermedt éjszakában.
Borzongva bújok
takaróm alá. Lelkem zaklatott.
Mérhetetlen vágy fog
el utánad.
Mikor így előre
törnek lelkem mélyéről az érzések, minden pillanatom olyan mély érzelemmel
töltődik fel. Könnyes, merengő szemeim mögött – szívemben az emlékek zenéje .
Jó volna átölelni –
álmodozom közelségedről.
Most messze vagy
tőlem, - csak szavaimmal, gondolataimmal ölelhetlek. Lelkemmel szárnyalhatok, -
repülök Hozzád a szívemben lévő legcsodálatosabb érzéssel.
Sokszor megjelenő
szemeid simogató ragyogása, mosolyod varázsa, arcod vonásai, - mozdulatok, -
pillanatok.. Kezed érintésére vágyom, - szíved dobbanását érezni kívánom.
A szívemben halkan
szóló – lágy melódiák, - lelkem zokogó, tűnődő sóvárgása..
Hajnalig tartó
virrasztásaim, - hívó, - kérő szavaim.
Édes emléked szelíd
varázsa.
A szívem csordultig
van az irántad érzett szeretettel.
Mindig Feléd, -
Hozzád visz az utam.
SZERETLEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése