Tudom, fájdalmat okozok
…
Tudom, fájdalmat
okozok neked, de azt mondom: Te nem szeretsz engem. Ne hidd, hogy hálátlan
vagyok, de úgy érzem, - és ezt neked is be kell látni. De mi ez?
Mi az, amit adtál
nekem? Lázadok. Mélyről jönnek ezek a
lázadó gondolatok. Bárhogy is bántson, sebezzen a szó, azt is tudnod kell,
nekem ez nagyon fájó. Mit tettél értem? Átöleltél már? – ringattál már? –
megkérdezted- e már tőlem, mi fáj
kedvesem? – mit tehetek érted? Gondoltál
már arra, én mit érezhetek? Nem. Nem bántalak, hisz tudnod kell, mennyire
szeretlek. Igaz, lehet szavakkal simogatni, lehet szavakkal szeretni. Az is
csodálatos, ha őszinte. Neked elég? Lehet, hálátlan vagyok. Meglehet. Jók neked
a hazug bókok? Suttoghatnak a füledbe szép szavakat,
utána kinevetnek, - de vajon őszintén szeretnek? Elgondolkodtál már azon, miért
is csak a külsőségeket nézzük? Miért nem mélyre, az ember belső értékébe? Magadba néztél már? Te is eldobtad már azt,
aki őszintén szeretett? Tudom, fájnak a szavak – de igazak. Minden betű igaz.
Nekem kín – nem akarlak bántani. Elűzhetsz – eldobhatsz újra. Ne törődj velem,
Szívemben örökké őrizlek. Mindig vágylak és szeretlek – még életem tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése