A szeretet versenyre kelhet
Tudod arra gondoltam,
ez a mi világunk
nem csak szépségben,
természeti
kincsekben,
változatosnál
változatosabb
színekben,
jobbnál jobb
illatokban,
de különleges
ízekben,
aromákban is
tobzódik…
de vegykonyhájában
a teremtő ember
feltalálta
a mesterséges ízeket,
ami talán
nem is lenne akkora
baj,
ha lehetne
választani,
ha az eredetihez
könnyű volna
visszatérni…
de az olyan már,
mint a harsány,
az erőltetett röhögés
mellett
a szívből jövő
mosoly:
az új ízek
harsánysága
észrevétlené teszi a
valódit,
a
megismételhetetlent,
az istenit…
az örökös ricsajban
a fül megsüketül,
aki úgy él,
az idővel
meg nem hallja
a szót, a halkat,
a csendes muzsikát…
annak zajra
mindig nagyobbra
van szüksége,
egy kevéskét,
hogy halljon belőle…
az ember,
a mesterséges dolgok
teremtő istene
megteremtette
a vásárolható
örömöket,
amik mellett
a valódiak
eltörpülnek,
harsányságuk miatt
érzéketlenné válik
az ember a
természetesre,
a mindenhol
megtalálhatókra…
talán az egyetlen: a
szeretet,
ami a többivel versenyre
kelhet,
ha az ember
észreveszi,
ha nem megy mellette
el
a kirakatban
csábítóan mosolygó
lélek nélküli árúért.
2012. július 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése