Tündöklő ezüst Hold
Láttad Kedvesem a
Holdat az égbolton?
Tündökölt. Óriási
volt és igazi ezüstgömbként világított,
teljes nappali fénybe
borítva a kertet.
Sokáig kint álltam és
figyeltem. Csodálatos volt.
Majd később, ahogy az
ablakom látószögébe ért, fénye vonzott, csalogatott...
és olyan csend volt.
Szinte szellemies.
A máskor főút felől
átszűrődő neszek is elhallgattak most,
beburkolóztak a Hold
fényruhájába. Valahogy nagyon mély volt ez a csend.
A Hold körül - tele
volt szórva az égbolt millió kis csillaggal.
Mint a tűz szikrák
csillogtak, sziporkáztak, mintha kacsingatnának.
Csoda, ha nem tudok ilyenkor
aludni?
Hogy az éjszaka teli
van csodákkal, varázslatokkal? - és
ezekben a csodákban benne vagy, itt vagy minden pillanatban, minden kis
csillagszikrában és a vén öreg Holdban és az egész végtelenben - az én
végtelen szeretetemben ..
ezekben a csodákban benne vagy, itt vagy minden pillanatban, minden kis
csillagszikrában és a vén öreg Holdban és az egész végtelenben - az én
végtelen szeretetemben ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése