A bölcs szülő ...
Tudod arra gondoltam,
a bölcs szülő
bármennyire is
tehetős,
nem rontja el
az örömre való
képességet azzal,
hogy a gyermekének
mindent megad,
mert a mindennél
nincs már több,
s akinek mindene
megvan,
annak örülni minek
nincsen,
nincsen, amire
várjon,
amire oly nagyon
vágyjon…
s ha a föld behintve
arannyal lenne,
sokszor kerülne láb
alá,
értéke nem lenne…
ahogy a játékot
az elkényeztetett
gyermek,
az elkényeztettet
ember
nem becsülné az
életet,
ha tudná, hogy belőle
neki
a végtelen jutott…
ezért talán,
hogy az ismeretlen,
de bölcs szülő
az életet is aprózva
adja,
talán, (bizonytalan
minden)
hogy a
megajándékozott higgye,
ennyi az összes,
rövidre van szabva,
becsülje meg, azt a
keveset
kezelje pótolhatatlan
kincseként…
és talán így van a szeretettel
is,
az ember nem
tudhatja:
végtelen, vagy véges,
talán, hogy
megbecsülje,
magát ne érezze
biztosítva,
ne lankadjon a
figyelme iránta,
hogy tegyen az
életéért,
óvja és dédelgesse,
egy pillanatra meg ne
unja,
ha már oly szerencsés
a sok szegény közt,
hogy belőle neki
jutott…
s talán a szeretetet
oly sokan azért
szomjazzák,
ha egyszer
találkoznak vele,
kincsükként
becsüljék.
2012. július 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése