Lélek és test
Tudod arra gondoltam,
a lélek és a test
ketten összezárva
együtt
olyanok,
mint a bilinccsel
összekötött
rabok,
rabok, akiknek
akaratuk,
szilárd hitük szerint
az útjuk másfelé
vezet…
az egyik menne
jobbra,
a lélek test nélküli
útjára,
vissza az óhazába,
gondolva:
csak arra lehet az
előre,
de a kolonc miatt
nem képes haladni,
visszahúzó erőként
ott liheg a másik…
aki esküszik
az ellenkező irányra,
a testnek egyedül
üdvözítő útjára,
mint aki meg van
győződve róla,
biztos, hogy az előre
arra van,
így nem haladnak tapodtat
sem...
de ha együtt
leülnének ketten,
és megbeszélnék
nyugodtan,
melyik az az út,
amelyik visz előre
biztosan,
akkor az utazás
lehetne értelmes is…
s a lélek talán
megy is a test után
arra az útra,
amelyikre az
szeretne:
egy feltétellel,
ha őt ki nem hagyja
semmiből,
helyet követel
minden gondolatban,
szóban
és cselekedetben…
attól lesz igazán
emberi,
ha működik a test
és a lélek együtt,
s talán biztos, hogy
egyedül
a közös út visz előre
.
2012. július 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése