nov

November – az enyészeté … 

sokszor már hópelyheket szór szitálóan szürke hajnalok, borús, fáradt égbolt – kifakult fények   hideg, az esteledő november csípős szele hidegen, deresen, ködösen köszönt levelét lehullató erdőket látunk görcsös ágak kopaszon állnak Szürke felhők felettünk a természet édes álmát ölelésével befedje. A szántásokon varjak a deres, fagyos rögökön temetők békéjében gyertyalángok, az emlékezés fényei, szeretteink  szívünk csendjébe rejtve a deres avarban az imbolygó fényekben november van, s hideg, reszketnek a fák, a bokrok A fákon sem énekelnek már madarak lebbenő gyertyalángok előtt leesik az első hó - közelít a tél – köd és hideg, fázós, viharos morcos szél, alvó, fátyolos ködben szürke felhők vonulnak az égen meghalt levelek tömege a sáros, ködös földön kiűrült a határ, kopár minden nagyon rövidek a napok gyertyafény szeretteinkért, kik már lelkeikkel vannak velünk

Minden gyertyaláng egy lélek.

Szeretteink, kik nincsenek,
de bennünk örökké élnek.

2014. nov. –de nincs szerkesztve