Alkony...
Lement a Nap,
aranyporral szórva be
az égi udvart.
Csipkésen rajzolódik
ki a sápadozó alkony,
titokzatos összjátéka
a természetnek
és a bennünk lévő
érzéseknek.
A nagy fák, bokrok
hajlongnak a csípős szélben,
az ágak vadul zörögnek
Elszállt felettünk az
idő.
Ezüst szálak fénylenek hajunkban
érintését szórva az
ősz hűvös leheletének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése