A szerencse fiai ...
Tudod arra gondoltam,
hogy fájdalmas dolog
az,
ha az ember szembesül
azzal,
hogy amit igaz
szeretetnek hitt,
mégsem az,
hogy amit öröknek
gondolt,
ami addig éltette,
az csupán mulandó
volt,
ha létezett
egyáltalán,
de még azt is túl
lehet élni talán,
azt is el lehet
fogadni,
hogy az embert igazán
nem szereti senki,
ha tudja azt,
hogy milyen ritka
kincs a szeretet,
hogy valódiból belőle
csak
a kiváltságosoknak
jut,
hogy jó is lenne,
de nem tartozhat
mindenki
a szerencse fiai közé
…
annál talán sokkal
rosszabb,
amikor az ember
szembesül azzal,
hogy a benne lévő
szeretet volt hamis,
vagy ha nem is hamis,
de halandó,
hogy nem csak hogy
semmit nem kapott,
de adni sem tudott,
mert belül valójában
üres volt,
és egy kívül belül üres
világ
nagyon szomorú,
értelmetlen világ.
2011. okt. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése