A félt vihar ...
Tudod arra gondoltam,
hogy a felhőtlen
napsütést
az ember szereti
nagyon,
mikor a levél sem
moccan,
mikor a nyugalmat
szellő sem zavarja,
amikor az eső sem
esik,
amikor vihar
nem ront a kedvén…
pedig a teljes
nyugalomban,
tevékenysége
következtében
sok szennyeződés,
por,
mérgező anyag kerül a
levegőbe,
a szél már szinte
áldásként érkezik,
kimossa a
levegőt az áldott csapadék…
az ember a nyugodt
napsütést kedveli,
de szükség van olykor
a viharra,
a vihar után szinte
kicserélődik minden,
mások lesznek a
színek,
zöld lesz a zöld,
kiderül, az árnyalata
milyen sokféle…
az életben is vannak
napfényes,
szélmentes időszakok,
amikor sokáig csak
áll a levegő,
de a hosszú nyugalom
eltünteti a dolgok
valódi színeit,
kell a vihar ahhoz,
hogy megmutassa magát
a valódi,
hogy eltűnjön a
látszat,
a félt vihar
következményeként
az igazi önmagát
az ember jobban
megismerje.
2011. november 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése