A lélek fiatal marad
Tudod arra gondoltam,
hogy milyen lesz az
öregsége,
azt talán látni már a
fiatalon,
amikor elindul,
milyen úton indul,
hogy mi a
legfontosabb számára...
van, akinek a
külseje,
van, akinek a tudás a
mindene,
de talán,
mikor a középpontban
az anyag van,
akkor az ember a
hiúságot táplálja,
és bizony az
eltúlozva
megkeserítője az
öregkornak...
a könyvnek a lapjai,
bármennyire is
tiltakozik,
lesznek gyűröttek,
megkopottak,
már kirakni a
kirakatba nem lehet,
nagyon érezni a
vénséget,
ha valaki a tükörtől
kérdezi,
ha a tükör is azt
mutatja …
de talán, ha valaki a
lelkét táplálja,
ha az minden
külsőségnél fontosabb,
és ha minden nehézség
ellenére,
sok kudarc után
öregségére a
szeretetet megőrizni tudja,
annak a korát nem a
külső mutatja,
(mások számára talán
igen,
de a kor valódiságát
érezni,
nem pedig látni)
segítségével
a lélek marad fiatal,
a lapok talán ott is
gyűröttek, kopottak,
de azért a könyv
mondanivalója
átsugárzik a
gyűrődéseken, és a könyv,
aminek a
mondanivalója a szeretet,
az nem öregszik
sohasem.
2011 október 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése