A szeretet felszabadít
Tudod arra gondoltam,
hogy az embert
sokszor hasonlítják
a szabadon élő
állatokhoz,
a pompázatosan viruló
virágokhoz,
testvéreihez az
életben,
persze az embernek a
hátrányára,
de amikor megszületik
egy csecsemő,
annál szebb, annál
ártatlanabb élőlény
nincs is a föld
kerekén,
nincs olyan rózsa,
amelyik különlegesebb lenne,
legalább is elfogult
emberi szemmel nézve…
de ahogyan a
szabadsághoz szokott rózsákat
beviszik a szobába,
ahogyan az állatot
bezárják a karámba,
úgy veszik el a
szabadságát az embernek,
(úgy látszik ez az
ember szokása)
megszelídítve, a
szabadságától megfosztva
minden élőlény
másképp viselkedik,
mint a természetes
közegében,
a kiszámítható,
büszke farkasból
lesz a sokszor
kiszámíthatatlan,
vagy a simogatásért
kuncsorgó kutya,
szilaj vad lóból,
engedelmes igavonó…
ha az ember testét
óvatosan,
szeretettel
szelídítik,
az talán nem is baj,
igaz, tőle
sokat elvesznek,
de kap is általa
sokat,
a baj csak akkor van,
ha valaki merészkedik
odáig,
hogy betöri a lelket
is...
ha a lélek lesz
szolga,
az az ember számára
katasztrófa,
fel csak a kitartó
szeretet szabadíthatja,
de még neki sincs
könnyű dolga,
mert kiszámíthatatlan
a szolgává tett lélek
könnyen lesz
kezelhetetlen,
a szabad lélek
számára idegen,
vad állattá.
2011. okt. 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése