Önmagunkig vetkőzve ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az embernek
vetkőznie meddig
kellene,
hogy eljusson
önmagáig,
mert ha leveszi a
ruháit,
ha látszólag
mezítelen,
még akkor is sok
minden van,
ami még nem a saját
maga,
legfeljebb csak az
otthont adó háza,
ami felépült növények
és állatok teteméből…
vagy talán önmaga
lenne
a gondolata, a
tudománya,
a viselkedése?
nem, nem hiszem,
hiszen a kezdetekben
ezek nem voltak sehol
sem,
önmagába mind
kívülről táplálta...
de hol van az az
önmaga,
akinek épít házat,
akit táplál
tudománnyal,
mi az,
amire az ember
mondhatja,
nem az épülete,
nem az épület
berendezése,
hanem a valódi
önmaga...
talán,
ha az épületet
lebontanák,
szinte mindenről
kiderülne,
hogy az ember
kívülről szerezte,
sajátjának nem
maradna más,
mint a ruhátlan
szeretete.
2011. október 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése