Lakásba otthon költözik ...
Tudod arra gondoltam,
az ember méltán
büszke arra,
és méltó is a
tiszteletre,
ha szavaihoz
mindvégig hű marad,
különösen, ha azok a
szavak
nem hűtlenek a valódi
önmagához,
mert van az úgy,
hogy a szavak, ha nem
is hazugok,
nem is tévedések,
de az embernek nem a
valódi,
hanem a képzelt
önmagához tartoznak,
míg valaki magát nem
ismeri,
nem ismerheti a
szavakat,
amik tartoznak hozzá,
ha szerencséje van,
ha az idő során
az úton megtalálja
elveszített önmagát,
azt kell, hogy lássa,
hogy a szavak,
a mégoly rá illőnek
gondoltak,
hirtelen illetlenek
lettek,
a ruhát a szabó nem
rá, mintha
egy másik emberre
próbálta volna,
a lehetetlen
állapotot
észre senki sem
veszi,
csak aki hordja,
csak az feszeng
miatta...
sokszor nagy bátorság
kell
megszabadulni az
ilyen holmitól,
talán az igazi nem is
olyan mutatós,
talán csalódást fog
okozni,
talán úgy érzik majd
mások,
az ember önmagához
hűtlen lett,
de talán azokat a
szavakat
mégis kell vállalni,
ha meg is botránkozik
mindenki...
a más gondolatait a
sajátra kicserélni
nem könnyű
vállalkozás,
de hasznos,
akkor az ember úgy
érzi, megérkezett,
a lakásába az otthon
beköltözött.
2011. október 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése