Míg él az ember
Tudod arra gondoltam,
hogy a magas láz és a
rossz közérzet
nem mindig van
arányban a betegséggel,
hogy amikor a vér
patakzik a sérülésből,
az lehet csak egy
kellemetlen horzsolás,
ami ugyan nagyon
fájdalmas,
de nem érint mélyebb
szöveteket…
a tűz, ami nagy
riadalmat kelt
se biztos, hogy olyan
ijesztő,
mint amilyen szörnyű
a látszat,
lehet egy őrbódé
csupán,
magányosan álló,
kívül a használaton,
a látszat sokszor
takarja a valóságot…
de még maga az érzés
is lehet ilyen,
van, hogy csupán
annyi,
mint egy kis
horzsolás,
de a kiömlő vér a
lényeget
még a „sérült” előtt
is eltakarja,
lehet nagy a tűz, ami
nem tesz kárt,
mert nem terjed tova,
nincsen hova…
lehet magas a láz,
de a betegség nem
komoly annyira,
le lehet törölni,
vödör vízzel
eloltani,
csillapító szerrel
csökkenteni a hőt …
és van úgy, hogy az
érzés mélyről jön,
nagy lángja nincs is,
rémületet keltve a
vér se patakzik:
csak csendesen befelé
csordogál,
míg él az ember, soha
el nem áll.
2011. okt. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése