Mint fogaskerék a fogaskerékhez ...
Tudod arra gondoltam,
az ember vágyik a
szerethető címre,
és keresi a
szerethető másikat,
van is elképzelése,
(megvan a pontos
paramétere)
milyen a szerethető
ember,
egy biztos,
megfelelnie sokféle,
különböző elvárásnak
kell,
abba legkevésbé fér
bele a gyenge,
az esendő önmaga…
hasonlítani a
tökéleteshez
csak a
legügyesebbeknek sikerül,
őket szeretik sokan,
a szerepben
gyengécskéknek
alig marad valami...
az ember igyekszik
az elvárásnak
megfelelni,
amik szinte mindig
ugyan azok,
azt az álarcot
sokan szeretnék
magukra erőltetni,
de talán a
tökéletesség tiszteletet,
és nem igaz
szeretetet ébreszt,
amit otthonos
körülmények közt
könnyű elveszíteni…
az igaz szeretet
talán inkább ébred az
iránt,
akit tudatlanul is
keresett az ember már
rég óta,
aki pótolja
a megmagyarázhatatlan
hiányt,
akit a gyengeségével
együtt
érez a sajátnak,
még ha nem is olyan,
mint a világnak az
elvárása,
még ha nem is fér
bele a divatba,
de ha őhozzá ő illik,
(mint fogaskerék a
fogaskerékhez)
ha őt egészíti ki,
ha a kettő együtt
lesz a teljes,
akkor az a tökéletlen
a tökéletes.
2011. november 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése