A lélek tápláléka
Tudod arra gondoltam,
mikor a gyomor az
ürességtől kong,
olyankor az éhség
megkínoz,
s ezt a kielégítetlen
érzést
nem veszi el semmi
más,
mint az, ami ehető,
a legszebb muzsika
szólhat,
lábai elé tehetik
a világ összes kincseit,
mit sem ér,
az ember végül egy
falat kenyérért,
a kínzó éhségtől való
szabadulás
reményében
lemondana mindenről…
az élet fenntartója
semmilyen
drágasággal,
semmilyen muzsikával,
semmilyen látvánnyal
nem helyettesíthető,
ez a hiány olyan
hiány,
miről az embert
értesíti
az üresen korgó
gyomra…
ahogy a gyomornak az
otthona
a test, úgy a test
otthont ad a
léleknek,
s talán, ha a lélek
éhezik,
az is megkínozza az
embert,
olyankor valódi
örömöt
semmi nem tud okozni,
lehet a muzsika
mégoly szép,
a kincs mesebeli,
a látvány csodálatos,
csak kínlódik
akkor is,
a bajnak nem leli az
okát,
hiszen a test jól
lakott,
miért az
elégedetlenség akkor?
talán, mert ahogy a
gyomor,
úgy a lélek is
éhezik,
s az éhség az egészre
kihat …
az ő tápláléka a
szeretet,
amit semmi nem
helyettesíthet.
2011. okt. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése