Lélekfény
Mi ketten
2017. november 15., szerda
Aranyszakállú alkony
Aranyszakállú alkony
Lángol az alkony,
aranyszakállú a lemenő nap.
Messze repül a gondolat.
Szellő lengedez,
Fátyol borul az estre.
Távol vagyok már tőled.
Árnyak osonnak a fák felett,
álmokban élünk szüntelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése