Ha szívvel lát az ember
Tudod arra gondoltam,
van úgy, hogy
valakit,
vagy valamit az ember
az első ránézésre
szépnek lát,
és van, amit
megpillantva
kiábrándítóan
csúnyának talál,
de később mégis,
mikor már nem csak a
szemével,
de a szívével is
észreveszi,
a külsőség ellenére
is
gyönyörűségesnek
érzi…
és van úgy, hogy a
rossznak,
a szegénységnek, a
bajnak,
a túláradó esőnek
csak a rútságát
látja,
de ha a kívül álló
jobban figyeli,
akkor annak a
borzalomnak
a szépségét is
észreveszi…
mert talán úgy igaz,
mindennek van
szépsége,
a szegénységben az
együttérzés
a még szegényebbel,
(amit a gazdag
híján a
tapasztalatnak,
átérezni nem képes)
a nagy,
a szívet szorító
bajban
felüti a fejét
az emberek között
nyugodt időben
oly ritkán látható
összetartás…
a rosszban talán
a szeretet jobban
megmutatja magát,
és szeretettel az
élet,
legyen bármilyen
szegényes,
gondoljon a gazdag
bármit,
aki szegény a
szívében
a szeretetet nem
hordja,
irigylésre inkább
neki van oka…
a világ együtt a sok
bajával
szomorú nagyon,
de ha valaki jól
figyel,
talán észreveheti
akkor,
hogy sokszor
a legnagyobb bajban
lehet a legszebb is,
persze csak,
ha a szívével látja
az ember.
2011. október 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése