A függöny résein át
Jól tudom én, az
életünk is csak pillanatokon múlik, hisz van és nincs - elillan - valóban, mint
a pillanat
Mindig olyan mélyen elgondolkodtatnak szavaid, hiszen én, akinek az élet már csak pillanatokat ad /persze, ki tudja azt kiszámítani, hogy ezek a pillanatok meddig pillanatok/ miben találok még értelmet
Azon is elgondolkodom: miért van az, hogy esténként ennyire rám tör a magány, pedig a szívemben nem vagyok magányos. Miért van az, hogy ennyire hiányzol? Hiányozhat nekünk Ő, aki igazán sosem volt a miénk. Talán a sötét teszi ezt? Vagy talán a csend? Sötét? Hiszen nem sötét az éjszaka - mert a távoli fények, a Hold, a csillagok fénye eljut azokhoz, akik szeretnek. És a szív érzései ragyognak. Ezek azok a pillanatok mégis, amikor olyan kegyetlenül mardos a fájdalom. Jó Veled! Jó, mikor a napjaimban itt vagy velem. Jó, mikor simogatsz szavaiddal, mikor mesélsz nekem. Átölelnek, ringatnak ezek az érzések. Ha csendes vagy is, de tudom, - érzem, gondolsz rám, hisz a szeretet olyan finoman ölel át a végtelenből. Éjszaka, mikor elcsendesül körülöttem a világ, remegek a hiányod miatt. A függöny résein keresztül figyelem az éjszakai égboltot. A beszűrődő holdfény és csillagok bűvkörében gondolok Rád. Hallom hangodat - simogatóan, finoman ölel át. Nagyon bennem él azóta is. Megremegek, ahogy a homályból szívembe kúszik az érzés. Vágyom utánad. Szeretném újra és újra, és megint csak elmondani Neked: nagyon szeretlek.
Te vagy az én italom
Te vagy az én kenyerem
Te vagy az én világom
Te vagy az én életem
Mindig olyan mélyen elgondolkodtatnak szavaid, hiszen én, akinek az élet már csak pillanatokat ad /persze, ki tudja azt kiszámítani, hogy ezek a pillanatok meddig pillanatok/ miben találok még értelmet
Azon is elgondolkodom: miért van az, hogy esténként ennyire rám tör a magány, pedig a szívemben nem vagyok magányos. Miért van az, hogy ennyire hiányzol? Hiányozhat nekünk Ő, aki igazán sosem volt a miénk. Talán a sötét teszi ezt? Vagy talán a csend? Sötét? Hiszen nem sötét az éjszaka - mert a távoli fények, a Hold, a csillagok fénye eljut azokhoz, akik szeretnek. És a szív érzései ragyognak. Ezek azok a pillanatok mégis, amikor olyan kegyetlenül mardos a fájdalom. Jó Veled! Jó, mikor a napjaimban itt vagy velem. Jó, mikor simogatsz szavaiddal, mikor mesélsz nekem. Átölelnek, ringatnak ezek az érzések. Ha csendes vagy is, de tudom, - érzem, gondolsz rám, hisz a szeretet olyan finoman ölel át a végtelenből. Éjszaka, mikor elcsendesül körülöttem a világ, remegek a hiányod miatt. A függöny résein keresztül figyelem az éjszakai égboltot. A beszűrődő holdfény és csillagok bűvkörében gondolok Rád. Hallom hangodat - simogatóan, finoman ölel át. Nagyon bennem él azóta is. Megremegek, ahogy a homályból szívembe kúszik az érzés. Vágyom utánad. Szeretném újra és újra, és megint csak elmondani Neked: nagyon szeretlek.
Te vagy az én italom
Te vagy az én kenyerem
Te vagy az én világom
Te vagy az én életem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése