Árnyék és fény
A kert felett vágtázó
szél süvít, sír vadul
A szürke felhős égből
záporeső zúdul
Lassú mozdulattal a
horizont szétnyílik,
Az égbolt szürkesége
fehér habbá válik
Kristályfüggönyként
az eső egyre ömlik,
A vágtató szél lassan
csendesedik,
Árnyék és fény játéka
villódzik,
Lelkem háborgása
lassan csillapodik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése