A szeretet ösvényére ...
Tudod arra gondoltam,
talán az életnek is
törvénye van,
hogy csak egy a
törvényes útja,
és az a szereteté,
a szeretetből szakadt
ki az ember,
hogy szeretetből
megszülethessen,
örökségként hozta
magával
a szeretetet,
a szeretetet,
a számára egyetlen
éltető kincset,
hogy vele járja
a szeretet napsütötte
országútját,
s ha a földi napjai
elfogynak,
ahogyan a folyó
visszatér a nagy egészbe,
a szeretet óceánjába
ő is visszatérjen,
talán ez a törvény,
az élet egyetlen
törvénye,
a bizalomé, a hité,
az örök lété,
de üres lélekkel,
víz nélküli mederrel
víz nélküli mederrel
visszatérni nem
lehet,
a régi törvény
elfelejtődött,
és az ember új
törvényt hozott,
ebben az új
törvényben
van helye minden
tárgynak,
de nincs helye benne
a hitnek,
a szeretetben való
bizalomnak,
letért az ember a
neki kijelölt útról,
talán észre se vette,
hol, és mikor tévedt
el ennyire,
csak azt érzi,
hogy nagyon messze
van a céltól,
s mert a hiánya
megszülte az aggodalmat,
jobban bízik azóta
jobban bízik azóta
a kicsinyes,
a tiltásra épülő paragrafusokban,
a tiltásra épülő paragrafusokban,
mint az örök
szeretetben,
mint általában a
tékozló fiúk,
ő is kipróbált minden
szenvedést,
de még szorítja a
pénzes tarisznyát,
még nem vette észre,
értéktelen szemetet
ölel,
az apai házba még nem
tért meg,
azt is elfelejtette,
hogy van valahol egy
apai ház,
nehéz lenne
odatalálnia,
mert már elfelejtette
az apja is,
őt is átjárta a
megtanult bizalmatlanság,
talán, ha egyszer
a szeretet ösvényére
téved az ember,
akkor minden mást
elenged,
mert semminek nem
marad hely mellette,
ha egyszer visszatér
a régen elveszített,
és a szeretetben újra
megtalált
feltétlen bizalma.
2009, május 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése