Az idő elmúltával ...
Tudod arra gondoltam,
mintha más szemmel
nézné,
másképp látja az
ember
ugyanazt a dolgot
az idő elmúltával,
talán ugyan úgy
feketének látja akkor
is,
ami fekete,
és fehérnek a
fehéret,
de már az odavezető
utat is ismeri,
tudja azt is,
hogy sima úton
kevésbé piszkolódik
minden,
mint göröngyös,
sárral telin,
hogy a bor,
amelyik ugyan úgy,
mint a többi,
készült a szőlőből,
mégis savanyú és
élvezhetetlen,
nem önszántából lett
olyan,
az a szőlő sokat
nélkülözött,
kezelve rosszul lett,
azért az
élvezhetetlen ízért
az út során
megszenvedett…
míg ifjú az ember
az egészből csak
annyit észlel,
fekete, vagy fehér,
finom a nedű,
vagy élvezhetetlen
lőre,
de a borász,
vagy aki sokat
tapasztalt,
tanult az életből
többet,
talán azt is tudja,
hogy a fekete és a
fehér közt
az indulásnál
különbség nem volt,
hogy jó bornak lenni
nem érdem,
sokkal inkább
szerencse…
talán ettől a
tudástól
az ember a szeretetre
lesz méltóbb
akkor is, ha út az út
során
fehérből feketévé
vált.
2011. május 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése