Ha magányos a lélek ...
Tudod arra gondoltam,
ahogy megszületik az
ember,
hamarosan megéhezik,
és azután életének
fontos része,
életben tartó része
végig,
hogy táplálkozik,
de nem csak az nem
mindegy,
hogy mit,
és mennyit vesz
magához,
az is nagyon fontos,
hogy az adó és a kapó
között
meglegyen a lelki
kapocs,
anélkül a legjobb,
a legegészségesebb
táplálék is hiányos,
a kevésbé jó is
többet ér,
ha táplálékul önmagát
szerető anya kínálja,
a szopó csecsemő
nem tud még az
életről semmit,
se szeretetről, se
szeretetlenségről,
se éhségről, se jól
lakottságról,
a lélektelenséget
mégis megsínyli...
a test éhsége végig
kíséri,
újra, meg újra
megéhezik,
útközben sokszor jól
lakik,
s ha csak a test
elégíti ki a vágyait,
ha nincsen ott a
lélek,
egyszercsak azt veszi
észre,
hogy hiába lakik jól,
ha a lelke üresen
tátong,
egyedül van a
világon,
mint az a kisgyerek,
akit ugyan étellel
jól tartanak,
de szeretet nem kap,
a test nagyon tud
éhezni,
de ha a dolgait
lélektelenül teszi,
hiába lakik
bármennyire jól,
hiába fogyasztja a
legjobb falatot,
ha magányos marad a
lélek,
magányos marad az
ember.
2010. május. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése