Hogy eltévedjünk ...
Tudod arra gondoltam,
hogy eltévedjen
valaki,
azt az első lépést a
rossz irányba
meg kell tenni,
kell, hogy rossz felé
induljon,
aki rossz helyre
érkezik...
és talán az az első,
az a kiindulópont az,
amikor először, még
ártatlanul,
a szeretet utáni
leküzdhetetlen
vágyból,
nem a szeretetből,
hanem a szeretetért
cselekszik,
mikor azt gondolja,
mikor a
gondolkodásban eljut
addig a ferde
téveszméig,
hogy a szeretet olyan
cikk,
amit meg lehet
vásárolni,
amikor érte az első
apró kis hazugságot
megteszi,
hogy tetsszen,
hogy megfeleljen,
hogy szeressék…
végül a megfelelni
vágyás,
ez a rossz üzlet,
(adok, és kapok)
sokszor elfajul
annyira,
hogy az irányítja az
életet,
és minél inkább
akarja,
a szeretettől annál
messzebbre kerül,
a vágyottól, és a
benne lévőtől,
végül semmit sem tesz
általa,
de dolgozik érte
sokat…
a rossz indulás,
és a sok-sok csalódás
után
az életből nem marad
más,
mint az örökös üzlet…
az ember talán
addigra azt is tudja,
amit kap fizetségként
az érte való fáradozásáért,
az nem a boldogító
szeretet,
az csak az igazinak a
torzképe,
csak azt nem tudja,
el hol rontotta,
de mert ezt a munkát
annyira megszokta,
dolgozik érte tovább
a csalódásért,
a semmiért.
2011. május 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése