A gondolatról ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az agyban
megvan a helye a
gondolatnak,
teljességgel kitölti
azt,
kell,
hogy valami mindig
legyen benne,
legyen az jó, vagy
rossz,
a gondolat nélküli
ember meghalt,
az életnek is van
tere,
amiben, ha jók az
arányok,
kényelmesen elfér
minden,
de jó rendező nélkül
rossz irányba tolódik
az egész,
amíg nem kerül minden
a helyére,
az ember folytonos
hiányérzettel küzd,
a hiányt pótlandó,
hogy ne érezze az űrt,
pótcselekvésekkel
próbálkozik,
talán azért,
hogy nem ismeri azt,
hogy elég,
fölhalmoz valamit
mindig,
gondolva,
a minél több
megnyugtatja,
hogy üresség ne
legyen,
a medernek meg kell
telnie,
de ha nem odavalóval
töltik fel,
akár túl is
csordulhat,
megnyugtató akkor se
lesz,
a hiányérzetet nem
csillapítja,
de ha a szeretet
helyén van,
lágyságával
a többit kipárnázva,
akkora helyet foglal
el,
hogy mellette már nem
fér el sok minden,
legfeljebb annyi,
hogy az ember
túlzások,
és
megmagyarázhatatlan hiány nélkül
élhesse napjait.
2010.május 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése