A fények Téged hoznak
el…
Ültél már esti
csendben vízparton? Mikor a lemenő Nap és a felbukkanó hold fényét visszaveri a
víztükör? A part menti fákat öleli csendesen, zöld – arany lombokon át
csillogva játszik a fény, lengedeznek az ágak táncolva. Selymes érzéseket
varázsol szívedbe, titkokat rejt, titkokat sugdos. Zsibonganak a madarak,
beszélgetnek egymással. Ég és Föld között varázslatok lebegnek, ragyognak a
fények. Fűszeres illatár lengedez a légben, keveredve a víz illatával. Színvarázslatot
terít a virágáradat, méhek és darazsak gyűjtik döngicsélve az édes, mámoros
nektárt. Szivárványszínű pillangók, ezüstösen ragyogó szitakötők járják könnyed
táncukat a víz felett. Fürtös fellegek úsznak az égbolton, színesre festve a
látóhatárt. Szemed beissza a ragyogó csodát, lelked lebeg a végtelenben, ölelve
az emlékek, emlékeid folyamát. Vonz a múlt, szíved keresi a régi emlékeket, míg
lelked mélyét kutatod. Szárnyalva fel-felröppensz a sorsod horizontjára. Lágyan
ölelő dallamokban üzennek az érzések, finom fények ölelik a partot. Állj ki ebbe
a fénybe, hogy átjárja testedet, lelkedet a remény, fájó sorsod felett! A part
menti kavicsok között ezüstösen hullámzik a víz, csillagok hunyorognak a
mélybársony égbolton. Szárnyaló lelked fénysugarakat ont, sóhajtva szállunk
ezekben a varázslatokban. Dallamokat susog az enyhe szél, lágy akkordok az
éjszakában, ebben a szépségben, belebújva az érzésekbe. Milyen egyszerű és
elérhető a boldogság. Tökéletes hangulat a merengéshez, életed, sorsod vonalán.
Ezüstcsengők csilingelnek, vagy szürke, monoton zene kíséri utadat.
A fények felé dalolva
ragyogj! Szeretetsugarak szálljanak szívedből.
*
Nappal a fénysugár
magában hordoz
Az esti fények Téged
hoznak el a gondolataimban, az álmaimban.
Tárd tágra ragyogó
két szemed
Lelkedből
szárnyaljanak a dallamok
A távolból érzéseink
a szeretetben így ölelkezzenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése