Szívembe csendülve
...
Pihenőre tér a város,
homály és csend vesz
körül
Álmatlanság gyötör,
fájdalom markolja
szívem,
ébren találnak a
hajnali fények
Harmatcseppeken ragyog
az újjászülető nap,
a bús gondolatok
messze szállnak,
könnyű felhők
fodrozódnak
A madarak víg
ébresztőt fújnak,
szívembe csendülve
reményt adnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése