Hálátlan az ember ...
Tudod, arra
gondoltam,
nem jellemző
tulajdonsága
az embernek a hála,
ami talán nem is nagy
baj,
hiszen aki hálát vár,
az üzletet kössön
inkább,
aki ad, saját örömére
adjon,
pénz helyett hálát se
várjon,
a hála ugyan nem,
de a hálátlanság,
mint jelző
nagyon ráillik az
emberre,
hálátlan a Vízhez, a
Földhöz,
a Levegőhöz,
az állatokhoz,
és hálátlan a
másikhoz,
igaz, a Föld, a
Levegő, a Víz
nem tudatosan adja
önmagát,
de mégiscsak naponta
megterít,
vagyis hát számunkra
megteremtik
az élethez szükséges
feltételeket,
hálát, mint a jó
szülők
ők sem várnak,
nem fáradság az
nekik,
nekik az semmibe se
kerül,
talán csak az ember
jóvoltából,
egyszer majd az
életükbe,
ők önmagukat adják,
ki tudja, talán a
saját örömükre,
a kisrigó azért
csipeget,
hogy jól lakjon,
hogy épp a kártevőket
szereti,
az már az ember
szerencséje,
nem érdemel hálát
érte,
mint az, ki saját
örömére
segít a másikon,
se a Föld, se a Víz,
se a Levegő,
se a csipegető kis
rigó
nem háláért teszi, amit
tesz,
de azt biztosan ők se
értik,
miért robbantja,
miért mérgezi,
miért űzi el a
hálátlan ember,
az ember,
aki nélkülük nem is
élhetne.
2009.ápr.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése