Harangszó az estben
Harangszó zúg az
estben
Madarak dallama száll
Fák lombjai halkan
susognak
Velem az emlék, s
elhagy a bánat
Már nem fájnak a
könnyek
Arcod a szellőnek
fordíthatod
Lassan elcsitul
vágyódásod
A pillanatok múló
gyötrelmeibe
Szomjazó testté válik
a lelkünk
Álommá minden, mi
való volt
Szelíd magányban áll
köröttünk
Szívünkig áradón a
régmúlt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése