A világ apró mozaikdarabka
Tudod, arra
gondoltam,
hogy ez a világ, ez a
mi világunk,
ez az egyetlen világ
olyan,
mintha apró
mozaikdarabkákból állna össze,
ezek a részecskék
tudás formájában
vannak az ember fejében,
csak összevissza
vannak keveredve,
ha össze tudná rakni,
akkor tisztán látná
megnyugtató,
utánozhatatlan szépségét a világnak
mint a történet, ami
zavarosan van előadva,
talán egy
rendszerezni nem tudó gyerek szájából,
de ha jól odafigyel
rá az ember,
a sok kis részlet
végül kiadja az egészet,
akkor már nem is
olyan valószerűtlen,
kiderül, mikor a
helyére kerül minden,
hogy semmi se
hiábavaló,
mindennek megvan az
értelme,
de egy kis darab az
egészből
értelmezhetetlen,
minden mesél
valamiről,
a történet egy részét
mondja el,
fontos szerepe van a
tavasznak,
a folyónak,
amelyik az Óceánba
ér,
és amelyik nem ér
odáig,
a hegyeknek,
a szárnyaló
madaraknak,
Jézus feltámadásának,
még a meséknek is,
ők a mi tankönyveink,
apró részek az
egészben,
de milyen sokat
megmutatnak,
és milyen sokat
sugall
a földben elrothadó
mag,
ami meghal, és mégis
tovább él,
az â01Eamiâ01D meghal,
de az â01Eakiâ01D
tovább él,
új hajtást, új életet
ígér,
mi ez, mi más lenne,
mint maga a
föltámadás,
ha ezt jó helyre
teszi az ember,
a többi szinte adja
magát,
csak hát annyi minden
van,
annyi mindenre kell
figyelni,
a fejben
rendszerezni,
hogy csak a káoszt, a
zűrzavart érzékeli,
és nem látja meg,
hogy minden a
történetnek a része,
ha egyszer a
mozaikdarabok helyükre kerülnek,
akkor megszűnik a
kétely, a bizonytalanság,
nem marad más, csak
az örömteli hála
az életnek, az
életért.
2009. ápr. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése