Nem könnyű az élet
Tudod arra gondoltam,
nem könnyű menet az
élet,
de talán csak azért,
mert szeretne az
ember
erőnek erejével
kihozni belőle sokat,
pedig talán lehet
többet,
de jobbat
semmiképpen…
s ahelyett, hogy
szépen
lefelé csordogálna a
folyón,
elindul vele szemben,
saját dolgát
nehezítve,
összekötve kezét
lábát,
úgy evez…
a látvány ugyanaz,
de hozzá kedve kinek
van,
idő sincsen rá,
erő se odafigyelni,
minden energiát
az út megtételére
kell fordítani…
talán, ha jó irányba
indulna
a hajója szépen
lecsorogna,
és megláthatná:,
milyen szép is a
világ,
erőlködés nélkül
mennyi mindent lehet
látni,
elég egy kicsit
navigálni…
az ember utazik
szemben
a sodrással,
miközben szidja a
folyót,
szidja az egész
életet,
mindig fontos
munkájában
a szeretet mellett is
de sokszor elmegy…
mereven az útra
koncentrálva
nem lehet észrevenni
az életben rejlő
rengeteg lehetőséget…
visszafordulni:
szinte lehetetlen,
annyian jönnek utána,
s csak evez az ember
verejtékezve
káromkodva,
s siratja a mindig
küzdő,
szeretet nélkül
tengődő
szerencsétlen
önmagát.
2012. június 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése