Az álmok
partjairól...
Múlik az idő.
Álmainkból ébredve a fény nyitja kapuit a hajnalban. Elköszön a Hold és a
csillagok az éjszakától. Ablakunk függönyrései között dereng a hajnal. Millió
csillagszem figyel az égboltról. Langyosak még az esték, de a hajnalok már
hűvösen érintenek. Az éjszakák sötétbársony takarója a csönd mélységében.
Szárnyaló madarak a
táj felett. A galambok turbékolása. Lelkünkben születnek az őszülő reggelek, a
fényben a fák árnyakat vetnek, a Nap már a szürkeségbe hull.
A szétömlő fények
játéka, a madarak dallama. A zöld keveredve az aranyló színekkel. Az őszbe
hajló virágok illata. A könnyű szellő érintése, a csönd
mozdulatlansága. A vizekben a csillagok és a Hold sokszoros visszatükröződése.
A felhőbolyhokból induló hullócsillag.
A felkelő Nap átszínezi az eget, a vizeket. Felébred a szél
is, barangol a tájon. Az ég kékjében daloló madarak. Az álmok partjairól
üzenünk, de már nem találjuk egymást.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése