Hit, remény, szeretet bennünk ...
Tudod arra gondoltam,
az ember alkotta
világnak
pontos ismérvei
vannak,
hogy mi az, ami
illik,
mi az, ami illetlen,
és valaki,
ha vét ellene,
aki még kezdő nagyon,
elszégyelli magát
akkor,
zavarában pirul
fülig,
és legközelebb,
(folyton tanul az
ember)
az ilyen
zavarba ejtő
helyzetet
elkerüli
messzire…
legbelül is van
illemkönyv,
ha nem is papírra
írták,
láthatatlanok azok a
betűk,
mégis hatásosak,
ha az ember még jól
működik:
zavarba ejti, ha
önmagában,
tanuk nélkül is
illetlen dolgot
felfedez,
és az jó, az
ösztönző,
ösztönzőbb minden
kapott pofonnál,
hogy máskor
gondolatban se tegye
a rosszat,
mert a lelkiismeret
különben mardossa
belülről...
olyankor az ember
zavarba jön,
zavarba önmaga előtt
is,
még ha tudja, hírt
nem kapott róla
senki…
és van, hogy az ember
úgy érzi:
boldogtalan,
és talán minden oka
megvan,
mégis elpirul
zavarában,
hiszen,
ha elveszített is sok
mindent,
de még az élete
megvan:
benne a hit, a
remény, és a szeretet,
ami hiányzik
oly sok embernek,
s ha ezt valaki
mélyen átérzi,
elszégyelli a
boldogtalanságát,
maga elől is jól
elrejti.
2012. június 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése