Az öreg napkorong ...
Tudod arra gondoltam,
hogy minden gyermek
tudja,
talán még a legkisebb
is,
s mert emlékeiben ott
él,
tudja azt minden
felnőtt is,
(valójában tudja
mindenki)
hogy játszani jó
nagyon,
attól oly csodás a
gyerekkor,
de a vállon súlyos
teherrel,
(valódi, nem játék
batyuval)
szinte lehetetlen,
az ember úgy hiába is
szeretne,
ha az idő során
a vállát telerakta
mázsás
cipelnivalóval…
ha játéknak indulna,
akkor is lesz belőle
munka,
azért hát leszokik
róla,
(nem a munkáról, a
játékról)
cipel sok felesleges
koloncot,
s mikor időnként
átvizsgálja,
hogy szinte mind
felesleges,
azt látja,
de megtartja mégis,
jó lesz valamire,
hátha…
pedig, ha úgy
válogatna,
mi az, amin
változtatni képtelen:
mi az, amit kidobni
lehet,
mi az, amit, mint
állapotot
elfogadni kellene,
sokkal könnyebb lenne
az élete,
talán még játszani
is kedve lenne…
mondjuk,
lehetne ő az öreg
Napkorong,
nem lenne más dolga,
mint szeretetével
simogatná,
melegítené azokat,
akik letenni nem
képesek
vállukról a nehéz
batyut,
akiknek a csomagját
szívesen átvenné,
ha lehetne, ha
megtehetné.
2012. június 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése